A fehér gólya talán az egyetlen madár hazánkban, amit kivétel nélkül mindenki ismer. A kisgyerekek a mesékből, a parasztemberek szántó traktor után sétáló, a városi emberek a villanyoszlopra fészket rakó madárként. De nem csak fizikailag kötődik a magyar emberekhez. Ő hozza a gyereket, egy gyerekmondóka szerint magyar gyerek gyógyítja, szerepel címereinkben, íródott róla regény és még sorolhatnánk hány módon és formában kapcsolódik hozzánk.
Valóban a fehér gólya már nagyon régóta eltűri az ember közelségét és nemcsak elviseli, hanem kihasználja az általa nyújtott lehetőségeket a fészkelésben és a táplálékszerzésben is. De ami lehetőség az egyben veszély is lehet. Gyakran szenvednek gólyáink áramütést, repülnek neki vezetékeknek, sodorják el őket autók az utak szélén, ritkábban mérgezés áldozatai lesznek.
A magyarországi gólya állománynagysága 5000 pár körül mozog (1940-es években még 16000 pár volt) Ez a létszám stabilnak mondható de, az utóbbi évtizedben kissé csökkenő trendet mutat. A fehér gólya helyzete ugyan nem kritikus, de ez nem jelenti azt, hogy nem szükséges az állandó odafigyelés és a veszélyeztető tényezők csökkentése.
A Gólyamenedékház arra vállalkozik, hogy a sérült legyöngült gólyákat befogadja, meggyógyítsa. Azokat a madarakat, akik a természetes közegükben életképesek szabadon engedje.
Az önálló életre nem képes madaraknak lehetőséget nyújtson telepen belül a költésre, és az itt felcseperedett fiókák növeljék a magyar gólyaállomány nagyságát. Reméljük, hogy fáradozásunk támogatókra talál és hozzájárulhatunk ennek a szívünk számára kedves madárfajnak a hosszútávú fennmaradásához.
A Gólyamenedékház működtetője a Beretzk Péter Természetvédelmi és Kulturális Hagyományőrző Klub